Bevonulás, egy nagyon fontos eleme a ceremónia megkezdésének. Bizony, ennek is sok-sok variációja létezik. Nézzük csak! Beállhattok csak úgy szimplán mindketten, és akkor ennyi megvagyunk. Kezdődhet a szertartás. Semmi baj nincs ezzel, hiszen simán lehet hogy lámpalázasak vagytok. Vagy egyszerűen nem szerettek szerepelni. Az is lehet, hogy csupán ez tetszik nektek. Na de ha mégis. Kezdje most a sort a vőlegény. Aki érkezhet a násznéppel. Vagy a tanúkkal. Egy szuper zenére a barátok kíséretét is választhatja. Esetleg amennyiben bevállalós és egymaga meghódítja a kedves vendégeket. Hagyomány az édesanyjába karolva érkezni. Nagyon szép, szívet melengető. Érkeznek a tanúk, a gyűrűhozó, a koszorúslányok hada. Aztán jön a kis virágszóró leányka. Tisztítva az utat és ünneplőbe öltöztetve a menyasszony érkezését. Az ifjú ara leginkább az édesapja oldalán vonul be, aki átadja a násznéppel szemben várakozó leendő férjnek, eddig féltőn nevelgetett leányát. Udvarias gesztus egy kézfogás a két férfi között, szemkontaktust váltva jelezve: átadtam vigyázz rá – átvettem vigyázok rá. Előfordul azonban, hogy úgy dönt a kedves jegyespár, együtt teszik meg ezt az utat egy vidám kis muzsika kíséretében. Mindenki a helyén. Most mi következik? Mondom, hogyan épül fel a az esküvői szertartás. Boldogan támogatlak, hogy álomból valóság legyen! Keressetek bátran, kérdezzetek, beszélgessünk! Szívből szeretettel. Dorka a Te szertartásvezetőd
